Venom (2018) kritika

Részletek

De muszáj volt megnézni, mert mostanában csak képregény adaptációk mennek a mozikban ráadásul fossá is reklámozzák mindet. Ez a muvi viszont elég pozitív csalódás volt.

A főszereplő a hétköznapi életében szereti a munkáját, de egyben félni is tud és elege lenni, ha valami nem megy. Emberközeli. Ironizál, cinikus akár mással, akár magával kapcsolatban, ha már ennyi maradt neki a világgal szemben. Ő nem játssza el a nagymenőt. Nem is menő, de nem is akar menőzni még a kialakult képességével sem, csak próbál vele megbarátkozni és valahogy elviselni.

A sztori végig izgalmas, bár faszságok vannak benne:

• a gonosz szörny miért gonosz, a főszereplő szörnye miért nem az annyira?
• mitől tetszett a szörnynek annyira a főszereplő? Semmi okot nem adott rá.
• hogy éli túl a végén a gonosz támadását?
• miért öli meg a gonosz szörnyet, ha a Venomot nem?
• mi a célja egyáltalán a szörnyeknek? Ember fejet enni? Ennyi?
• és még sorolhatnám…

Csomó minden nem derül ki. Persze biztos most mondják a buzi rajongók, hogy a képregényből egy rakás dolgot nem vettek át és azért nem tudom, de szarok rá! Kit érdekel, hogy mi volt a képregényben? Ez egy teljes értékű film kéne hogy legyen, amiből, ha kihagynak válaszokat, akkor egy két órás, vázlatos jelenet mixet kapok és nem pedig egy filmet! Ennek önmagában meg kéne állnia a helyét! Ki a faszt érdekel, hogy van képregény is belőle?

Na, mindegy, ez megérne egy külön cikket, hogy leoltsam az adaptációkat – igazából pont azt akartam mondani, hogy a megválaszolatlan miértek sem zavartak, mert a film mindezek nélkül is lekötött, kerek egész volt, kihasználta a játékidőt, nem vitte túlzásba az akciót, látványos volt, poénos és szerethető.