Mr. Peabody és Sherman kalandjai (Mr. Peabody & Sherman) (2014) kritika
Már az elején leszögezném, hogy ez egy szar mese. Igazából már a képről látszik, hogy 2014-hez képest kibaszottul igénytelenek a karakterek – kis utánanézéssel kiderül, hogy egy régi anyag feldolgozásáról van szó, mondjuk ezt előzetesen nem tudtam.
-
Értékelés
Részletek
Szóval úgy voltam vele, hogyha ilyen béna a kinézete, de mégis ha mozivászonra szánták, akkor legalább a sztori jópofa lesz – elvégre ezt várnám egy csokornyakkendős kutyától – meg hogy jönnek majd az inkább felnőtteknek szánt poénok; de végül kiderült, hogy ez egy béna tanmese akar lenni.
A sztori: a kutya (Mr. Peabody) adoptálta a kis Shermant, aki a suliban megharapja a borítón látható szőke kurvát. Jön a gyámhatóság, el akarják venni a gyereket, közben meg időutazgatnak kicsit, rájönnek, hogy mennyire szeretik egymást (eb a kölkét, kis srác a szőke kurvát) mindeközben a kutyának végig áll a farka…
A mese olyan, ahogy a történet hangzott zanzásítva: ultragáz.
Egyedül az tudna kezdeni valamit a filmmel, aki levetíti valamelyik kis rokongyerekének. A probléma csak az, hogy nem biztos hogy szeretnénk, hogy valami ilyesmin nőjön fel.
Ha a végén szétszakadt volna a srác az időörvényben, hogy megmentse a világot, az sokat dobott volna a megítélésemben, így viszont óva intek mindenkit, hogy beszopja a cuki kutyusos promókat. (3/10 – ebből vagy két pont Leonardo da Vinci szinkronhangja.)
Értékelés
1.5Szennyes
Szennyesnek lehetetlen megfelelni. Amelyik filmnek nincs művészeti értéke egy érdekes és egyedi körítés mellett, az neki fabatkát sem ér. Ha mégis talál olyan alkotást, ami tetszik neki, arra azonnal kapjuk fel a fejünket.
Mar a trailerei is szarok voltak, de mivel jobb nem volt, ocsemmel megneztuk tavasszal, az ertekelessel egyet ertek, bar nem tudom mire kapta a 3 pontot is.