
Mr. Peabody és Sherman kalandjai (Mr. Peabody & Sherman) (2014) kritika
Már az elején leszögezném, hogy ez egy szar mese. Igazából már a képről látszik, hogy 2014-hez képest kibaszottul igénytelenek a karakterek – kis utánanézéssel kiderül, hogy egy régi anyag feldolgozásáról van szó, mondjuk ezt előzetesen nem tudtam.
-
Értékelés
Részletek
Szóval úgy voltam vele, hogyha ilyen béna a kinézete, de mégis ha mozivászonra szánták, akkor legalább a sztori jópofa lesz – elvégre ezt várnám egy csokornyakkendős kutyától – meg hogy jönnek majd az inkább felnőtteknek szánt poénok; de végül kiderült, hogy ez egy béna tanmese akar lenni.
A sztori: a kutya (Mr. Peabody) adoptálta a kis Shermant, aki a suliban megharapja a borítón látható szőke kurvát. Jön a gyámhatóság, el akarják venni a gyereket, közben meg időutazgatnak kicsit, rájönnek, hogy mennyire szeretik egymást (eb a kölkét, kis srác a szőke kurvát) mindeközben a kutyának végig áll a farka…
A mese olyan, ahogy a történet hangzott zanzásítva: ultragáz.
Egyedül az tudna kezdeni valamit a filmmel, aki levetíti valamelyik kis rokongyerekének. A probléma csak az, hogy nem biztos hogy szeretnénk, hogy valami ilyesmin nőjön fel.
Ha a végén szétszakadt volna a srác az időörvényben, hogy megmentse a világot, az sokat dobott volna a megítélésemben, így viszont óva intek mindenkit, hogy beszopja a cuki kutyusos promókat. (3/10 – ebből vagy két pont Leonardo da Vinci szinkronhangja.)
Mar a trailerei is szarok voltak, de mivel jobb nem volt, ocsemmel megneztuk tavasszal, az ertekelessel egyet ertek, bar nem tudom mire kapta a 3 pontot is.